SZÓIRTÁS

SZÓIRTÁS

 

A labirintusnak nincs neve,

Csak vándorló falai.

Emlékszem, egyszer teljes voltam,

most egy töredék, amire keresem a szót.

Tanulom az ösvényeket,

együtt gondolkodok a kővel,

faggatom a földet, az eget,

a közök között keresem a helyem.

 

Most tudat vagyok: ősegységből leváló mag,

testbe zárt, tömör. Az idő játékszere

egy homokszem hajlott hátán.

Ember és ember határán reszel a vihar.

Villám karcol hideg fényt közém

és a többi tömbösödő arc közé.

Sokan vagyunk, nagyon sokan,

és mindannyian csak átvonulóban.

 

Üres tönkszemekkel figyelem a szóirtást,

a szilánkos éneket. Térképük hasonló,

de egyiknek sincs közepe.

Mind másként látja a táguló teret,

és mindegyik másként elveszett.

Elhatározom: tornyot emelek,

látni akarom a tájat. Mások hátára hágva

halmozom a tudást… De a súlyom visszahúz.

 

Reccsenés, majd zuhanás. A föld kemény.

Az eget látom utoljára: széles és szelíd.

Hűs felismerés: nincs táv én és én között.

Én vagyok a labirintus, én voltam a vihar.

Én emeltem az összes falat,

s bennem rendeződött át a táj:

magamból kerestem a kiutat.

A húst hátrahagyva már nincsenek szófalak.

 

A tapasztaló tudatok felszikráznak

a mindent látó egység pásztázó szemén,

és a szem magába issza a tudást.

Minden földi élet egy villanás

a lét végsebességű gondolatai közt.

Az univerzum így tanul, általunk él.

És ha meghaladta önmagát,

feltárul előtte egy még csodásabb egység.


 

Sós Dóra Gabriella - SZÓIRTÁS from Transpoesie on Vimeo.

CLEARING OF WORDS

 

Now I’m a mind: a seed removed from the whole,

confined to the meat, intense. A toy of time

on the curved back of a grain.

The storm scratches on the borders of men.

A lightning draws cold light between me

and the other dense faces.

We are many, ever so many,

we are transitioners, metamorphing.

Translation: Dóra Gabriella Sós

VERBE DÉBOISÉ

 

Le dédale est sans nom,

n’est que parois mouvantes.

Jadis, je me souviens, plénitude je fus,

aujourd’hui simple fragment, dont je cherche le mot.

Alors j’explore les sentiers,

je cogite avec les pierres,

presse et la Terre et le Ciel de questions,

cherchant ma place parmi les entre-deux.

 

Désormais, je suis conscience : graine détachée de l’Un primitif,

compacte, enfermée dans un corps. Jouet du temps

sur le dos voûté d’un grain de sable.

À la frontière entre deux humains sévit la tempête.

L’éclair burine une lumière froide

entre moi et les autres figures qui font bloc.

Nous sommes nombreux, très nombreux,

et tous, nous tous, sommes seulement de passage.

 

De mon regard vide, tronqué, je scrute le verbe déboisé,

le chant ébréché. Leur dessin reste identique,

mais ni l’autre ni l’autre n’a de centre.

Tous voient différemment l’espace qui se dilate,

et chacun, différemment, s’est perdu.

C’est décidé : je dresse une tour,

je veux voir le paysage. Escaladant le dos des autres

je thésaurise du savoir… Mais mon poids me ramène au sol.

 

Craquement, puis chute. La terre est dure.

Le ciel est mon ultime vision : ample et doux.

Fraîche découverte : aucune distance entre moi et moi.

Le dédale, c’est moi ; la tempête c’était moi.

Les parois, c’est moi qui les avait toutes dressées,

et c’est en moi que s’est reconstitué le paysage :

c’est en moi que j’ai cherché l’issue.

La chair désertée, les mots ne cloisonnent plus.

 

Les consciences chevronnées brasillent

au contact de l’Œil qui observe et voit tout,

et l’Œil absorbe le savoir.

Toute vie terrestre n’est que lueur

parmi les pensées fulgurantes de l’existence.

C’est ainsi qu’apprend l’univers, il vit à travers nous.

Et si lui-même excède ses limites,

s’ouvre alors devant lui plus miraculeuse Unité.

Traduction: Anett Barna et Thierry Loisel


 

Sós Dóra Gabriella - SZÓIRTÁS from Transpoesie on Vimeo.

WOORDEN GEROOID

 

Bewustzijn ben ik nu, een zaadje uit het oer-één,

vast in een lichaam, massief. Een speeltuig van de tijd

op de kromme rug van een korreltje zand.

Op de grens van mens en mens raspt de storm.

De bliksem krast een koud licht tussen mij

en de andere ingeklonken gezichten.

We zijn met velen, talloos velen,

en allemaal slechts op doortocht.

Vertaling: Mari Alföldy


 

 

Sós Dóra Gabriella - SZÓIRTÁS from Transpoesie on Vimeo.

  • It Skriuwersboun
  • Ambassade du Luxembourg à Bruxelles
  • Vlaams-Nederlands Huis deBuren
  • MuntPunt
  • Swedish Institute
  • Permanent Representation of the Republic of Slovenia to the European Union
  • Hungarian Cultural Institute Brussels
  • Polish Institute - Cultural Service of the Embassy of the Republic of Poland in Brussels
  • Orfeu - Livraria Portuguesa
  • Austrian Cultural Forum
  • LOFT 58
  • Austrian Presidency of the Council of the European Union
  • Embassy of the Republic of Estonia in Belgium
  • Permanent Representation of Lithuania to the EU
  • Romanian Cultural Institute in Brussels
  • Greenlandic Writers Association
  • Czech Centre Brussels
  • Embassy of Sweden
  • Yunus Emre Institute
  • Permanent Representation of the Republic of Estonia to the European Union
  • Ville de Bruxelles
  • Lithuanian Culture Institute
  • LUCA School of Arts
  • Istituto Italiano di Cultura
  • Instituto Cervantes Brussels
  • Embassy of the Republic of Latvia to the Kingdom of Belgium
  • Network to Promote Linguistic Diversity
  • Etxepare Euskal Institutua
  • Danish Cultural Institute
  • Greenland Representation to the European Union
  • Embassy of Andorra
  • Scottish Government EU Office
  • Embassy of Ireland
  • Camões Instituto de Cooperação e Língua Portugal
  • Mission of the Faroes to the EU
  • Spain Arts and Culture - Cultural and Scientific Service of the Embassy of Spain in Belgium
  • Leeuwarden Europan Capital of Culture 2018
  • Commission européenne